A startertrágyázás valódi szerepe aszályos tavaszi körülmények között

Nem a legtöbb nitrogén adja a legjobb indulást

Az elmúlt évek egyre gyakoribb tavaszi vízhiányos időszakai teljesen új megvilágításba helyezték a startertrágyázás kérdését. Ilyenkor különösen fontos megérteni: a startertrágyázás célja nem egyszerűen nagy mennyiségű tápanyag kijuttatása, hanem a gyors, stresszmentes korai fejlődés támogatása.

Egy idei üzemi megfigyelés jól szemlélteti ezt a különbséget.

A két összehasonlított terület azonos vetésidővel (április 24.) került elvetésre, azonban eltérő startertechnológiával:

• az egyik oldalon nagy dózisú MAS 27 került kijuttatásra (250 + kg/ha), 

• míg a másik oldalon 190 kg/ha 9-16-17 Humifert starter műtrágya. 

A körülmények különösen szárazak voltak, alacsony talajoldattal és erősen korlátozott nedvességviszonyokkal.

Látványos különbség már korai fejlődési szakaszban is

A különbség már az állomány homogenitásában és a növények vitalitásában is jól látható volt.

Az állományfotón egyértelműen megfigyelhető:

• a Humiferttel kezelt oldal egyöntetűbb, 

• intenzívebb korai fejlődést mutat,  

• míg a nagy dózisú nitrogénnél kezelt oldalon stressszre utaló tünetek jelentkeztek

• 

• 

A levélszélek perzselődése, a visszafogottabb növekedés és a gyengébb gyökérfejlődés mind arra utalnak, hogy a magas sóterhelés száraz talajviszonyok mellett kedvezőtlen hatást gyakorolhat a fiatal növényekre

Mi történt valójában? Startertrágyázás aszályos években

Fontos hangsúlyozni: önmagában a nitrogén nem „rossz”, a jelenség nem a termék hibája, hanem a száraz körülmények és a kijuttatott dózis együttes hatása. A probléma elsősorban a kijuttatás módjából és a körülményekből adódik.

Száraz talajviszonyok mellett a magárok közelében nagy dózisban kijuttatott, magas sóindexű nitrogénműtrágyák:

• jelentős ozmotikus stresszt okozhatnak, 

• ronthatják a csíranövény vízfelvételét, 

• és lokális sókárosodást idézhetnek elő. 

Ilyen körülmények között a növény nem gyorsabban indul, hanem éppen ellenkezőleg: energiát veszít a stressz kezelésére.

A starter nem „mini fejtrágya”

A startertrágyázás elsődleges feladata:

• a korai gyökérfejlődés támogatása, 

• a gyors kezdeti fejlődés biztosítása, 

• valamint a stressz minimalizálása. 

Ehhez nem feltétlenül a legnagyobb nitrogénadag a megfelelő megoldás.

Különösen aszályos tavaszban a kiegyensúlyozott összetételű, foszforhangsúlyos starterek előnye jelentősen felértékelődik.

Miért működhetett kedvezőbben a Humifert?

A Humifert esetében nemcsak a kiegyensúlyozott NPK-arány jelenthetett előnyt, hanem a közel 30%-os szervesanyag-tartalom is.

A humin- és fulvosavakat tartalmazó formulációk:

• kedvezőbb mikro-környezetet biztosíthatnak a gyökérzónában, 

• javíthatják a tápanyagok mobilitását, 

• és alacsony talajnedvesség mellett is segíthetik azok hasznosulását. 

Ez különösen fontos olyan időszakokban, amikor a talajoldat mennyisége erősen korlátozott, hiszen ilyenkor a tápanyagok diffúziós mozgása jelentősen lelassul.

A gyakorlatban ez:

• gyorsabb kezdeti fejlődésben, 

• jobb gyökérdinamikában, 

• valamint homogénebb állományban jelenhet meg. 

A vizsgált területen a gyökérzeten látszik igazán a különbség

A kiemelt növények összehasonlítása különösen jól mutatta a technológiák közötti eltérést.

A Humiferttel kezelt növény:

• erősebb, 

• mélyebbre hatoló, 

• aktívabb gyökérzettel rendelkezett, 

míg a nagy dózisú nitrogénnel kezelt növény gyökérfejlődése visszafogottabb volt.

Pedig aszályos körülmények között éppen a korai gyökérfejlődés az egyik legfontosabb termés meghatározó tényező.

Startertrágyázás aszályos években

A legfontosabb tanulság

A startertrágyázásnál nem az a kérdés, hogy mennyi nitrogént juttatunk ki, hanem az, hogy a fiatal növény milyen környezetben találkozik a tápanyaggal.

Száraz tavaszokon különösen fontos:

• az alacsonyabb sóterhelés, 

• a kiegyensúlyozott összetétel, 

• a jó foszforellátás, 

• valamint a gyökérzónát támogató formuláció. 

A korai fejlődésben szerzett előny ugyanis sok esetben egész szezonra meghatározza az állomány teljesítményét.