Miért hagyják egyre többen bolygatatlanul a tarlót?

Az elmúlt években egyre több gazdálkodó dönt úgy, hogy a betakarítást követően nem végez azonnali tarlóhántást, hanem a tarlót és a szármaradványokat a talaj felszínén hagyja. A döntés hátterében elsősorban a talaj túlzott felmelegedésének mérséklése és a nedvesség megőrzésének igénye áll.

Ahhoz azonban, hogy megértsük ennek a módszernek az előnyeit és korlátait, fontos különbséget tenni az álló tarló, a talajfelszínt borító mulcs és a sekély tarlóhántás hatása között, hiszen ezek eltérő módon befolyásolják a talaj vízháztartását.

Mit biztosít az álló tarló?

Az álló tarló elsődleges szerepe a talaj árnyékolása. Ennek hatására:

• mérséklődik a talajfelszín felmelegedése;

• csökken a talajközeli légmozgás;

• mérséklődik a szélerózió.

Fontos azonban megjegyezni, hogy az alacsony, 8–12 cm-es tarló árnyékoló hatása viszonylag csekély. A talaj jelentős részét továbbra is közvetlen napsugárzás éri. Aki tudatosan a tarló meghagyásával szeretné mérsékelni a talaj felmelegedését, annak célszerű 20–30 cm-es tarlómagasságot hagynia, mert ekkor az árnyékoló hatás már számottevően nagyobb.

Az álló tarló ugyan kis mértékben mérsékelheti a párolgást is a talajközeli légmozgás csökkentésével, önmagában azonban nem képes olyan mértékben visszafogni a talaj vízveszteségét, mint egy megfelelő vastagságú mulcstakaró.

Miért fontos a mulcs?

A talaj párolgásának csökkentésében elsősorban a talajfelszínt egyenletesen borító szármaradványoknak van meghatározó szerepük.

Ha elegendő mennyiségű szalma vagy egyéb növényi maradvány marad a felszínen, akkor:

• árnyékolja a talajt;

• mérsékli annak felmelegedését;

• fizikailag takarja a felszínt, így jelentősen csökkenti a párolgást;

• javítja a csapadék beszivárgását;

• hosszabb ideig segíti megőrizni a talaj nedvességét.

A párolgás csökkentésében tehát nem önmagában az álló tarló, hanem a megfelelő mennyiségű és egyenletesen eloszló mulcs játszik meghatározó szerepet.

Akkor miért javasolja mégis sok szakember a tarlóhántást?

Mert a sekély tarlóhántás egy teljesen más fizikai folyamaton keresztül segíti a talajnedvesség megőrzését.

Ha a talajt nem bolygatják meg aratás után:

• a kapillárisok épek maradnak;

• a mélyebb rétegekből folyamatosan emelkedik fel a víz;

• ez a víz végül a talajfelszínen elpárolog.

Ez az úgynevezett kapilláris vízveszteség. Minél tovább maradnak épek ezek a kapillárisok, annál tovább képes a talaj a mélyebb rétegek nedvességét a forró felszín felé szállítani.

A sekély, jól lezárt tarlóhántás ezt a kapilláris rendszert megszakítja, ezáltal mérsékli ezt a vízveszteséget. Ezért alakult ki a régi mondás:

„Egy jól lezárt tarlóhántás egy kisebb eső értékével ér fel.”

Ez természetesen nem minden körülmények között igaz, de az alapjául szolgáló talajfizikai jelenség ma is érvényes.

Mit jelent mindez az idei évben?

Az idei szezon azonban több szempontból is eltér az átlagostól. A tavaszi csapadékhiány következtében számos búza állományban csökkent a produktív oldalhajtások száma, a növények alacsonyabbak maradtak, így a betakarítás után visszamaradó szár- és mulcs mennyiség is kisebb a megszokottnál.

Ez azt jelenti, hogy sok táblán nem marad elegendő szármaradvány ahhoz, hogy összefüggő mulcstakaró alakuljon ki a talaj felszínén. Ilyen körülmények között az alacsony tarló ugyan kis mértékben továbbra is árnyékolja a talajt, de a párolgás csökkentésére már korlátozottan alkalmas. A sekély tarlóhántás ezzel szemben a kapilláris vízmozgás megszakításával egy másik mechanizmuson keresztül segítheti a talaj nedvességének megőrzését.

Ezért az idei évben különösen fontos, hogy ne általános szabályok alapján döntsünk. A helyes megoldást minden esetben a ténylegesen visszamaradó szármaradvány mennyisége, a talaj állapota, a választott művelési rendszer és a várható időjárás együttesen határozza meg.

Az SCD Agro mikrobiológiai készítmény 7 hasznos baktériumtörzsével segít:

� felgyorsítani a szármaradványok lebontását,

� mobilizálni a lekötött tápanyagokat,

� serkenteni a talajéletet,

� javítani a talaj szerkezetét, valamint a víz- és levegőgazdálkodását,

� csökkenteni a káros pentozánhatást.

Az AÖP-ben 2 ponttal elszámolható.