ÉLET ARATÁS UTÁN – TARLÓKEZELÉSSEL INDUL AZ ÚJ SZEZON
- marketing82398
- aug. 29.
- 4 perc olvasás
Az őszi vetésű növények betakarítása augusztus elejére a végéhez ért. Az országos termésátlagok alakulása elmaradt a korábbi várakozásoktól, hiszen a búza 5,55 t/ha, az árpa 5,75 t/ha és a repce 2,88 t/ha eredménnyel zárt. Az eredmény alakulására nagy hatással volt a szeszélyes tavaszi időjárás és a sokéves átlagtól messze elmaradó júniusi csapadék, ami zavarta a virágzás utáni termésképzés folyamatát.
A TARLÓKEZELÉS CÉLJA
A betakarítást követően meg kell kezdeni a terület előkészítését a következő növénykultúra számára. Ennek első lépése a tarlókezelés.
A szakszerűen végzett tarlókezeléssel több célt is elérhetünk.
a betakarítás után visszamaradt növénymaradványok mineralizálódásának és a bennük lévő tápanyagok feltáródásának segítése
a terület kultúrállapotának javítása a gyommagok kelésének és az árvakelés elősegítésével, valamint a nehezen irtható gyomok (Fenyércirok, Mezei aszat, Nád, Apró szulák…) elleni célzott védekezéssel
a talaj vízkészletének megőrzése
a Pentozán hatás mérséklése
Ebből kifolyólag a tarlókezelés nagyon fontos, hiszen a hosszútávon hatékony és fenntartható termelést elősegítő beavatkozás. Fokozza a talaj alkalmazkodását és megfelelését a termelés által támasztott elvárásoknak.
SZAKSZERŰ TARLÓKEZELÉS – AKÁR 40 mm VÍZ MEGŐRZÉSE A TÉT
A betakarítást követően kiemelt jelentőséggel bír a talajtakarás megőrzése, amelynek egyik kulcseleme a szalma megtartása és sekély tarlóhántás esetén a lezárás. Tarlóhántás során a szármaradványokat és az elszóródott szemeket a talaj felső, 5-6 cm-es rétegébe keverjük. Ennek eredményeként a talajfelszínen egy lazított talaj-növénymaradvány réteg jön létre, amely hőszigetelőként védi a talajt, mérsékelve a szélsőséges hőmérsékleti hatásokat.
A tenyészidő során kialakult talaj kapillárisok rombolásával csökkenthetjük a közvetlen vízvesztést, amely akár 40 mm csapadéknak megfelelő mennyiség is lehet. A tarlóhántást követően megindul a művelt réteg alatt a talajnedvesség akkumulációja, amely elengedhetetlen a talajélet szempontjából. Elindul az un. tarlóbeéredés folyamata, amely magában foglalja a szármaradványok lebomlását, valamint a gyommagok és az árvakelés csírázását.
A tarlóhántást követően 4-6 héten belül, az aktuális talajnedvesség és az augusztusi csapadékviszonyok függvényében szükségessé válhat a tarlóápolás. Ez általában egy újabb mechanikai beavatkozást jelent, amely során elpusztíthatóak a kikelt gyomnövények és árvakelések. Ezen időszakban lehetőség nyílik a nehezen irtható gyomfajok elleni célzott kémiai védekezésre is, amennyiben az agronómiai körülmények ezt indokolják.
AGRO KALENDÁR ARATÁS UTÁN – A FIGYELEM NEM LANYHUL
A hatékony tápanyag-gazdálkodás megtervezésekor elengedhetetlen figyelembe venni az elővetemény hatását. A növénymaradványokból felszabaduló tápelemek hozzájárulnak a következő növénykultúra tápanyagellátásához. Ugyanakkor kezelni kell a pentozán hatásból eredő ideiglenes tápanyagkötést is, amely átmenetileg korlátozhatja a növények számára elérhető nitrogén mennyiségét.
Tápanyag-gazdálkodási szaktanácsadóink figyelme a betakarítás után sem lankad. A tarlók állapotának nyomon követése, a szármaradványok kezelése ugyanolyan jelentőséggel bír, mint a vegetációs időben végzett határszemlék.
Az Agronómiai Kalendár program keretében augusztus elején sor került a tarlók célzott vizsgálatára, amely során felmértük a:
a szármaradványok mennyiségét,
azok talajba dolgozottsági arányát,
valamint az évelő gyomok fertőzöttségi szintjét
A felmérés 162 kalászos és 34 repce tarlóra terjedt ki, lehetőséget biztosítva a szármaradványok lebomlásának és a gyomflóra alakulásának nyomon követésére. Az így nyert adatok alapot szolgáltatnak a következő tápanyag-utánpótlási lépések megtervezéséhez, valamint a gyomszabályozási stratégiák finomhangolásához.
A SZÁRMARADVÁNYOK SZEREPE A TALAJTERMÉKENYSÉG FENNTARTÁSÁBAN
A talaj termékenységének és tápanyagtőkéjének megőrzése szempontjából az az ideális, ha a szármaradványok vissza kerülnek a talajba. Ilyenkor arra kell ügyelnünk, hogy a visszamaradó szármaradványok lebomlása zavartalan legyen, melyhez fontos a megfelelő talajnedvesség és a mikrobiológiai aktivitás fenntartása.
Amennyiben a bálázást nem követi szervestrágyázás - a laborvizsgálati adatok alapján - már 3-5 éven belül jelentős mértékű csökkenés tapasztalható a talaj humusztartalmában, valamint a foszfor és káliumtőkében.
A vizsgálatunk során azt tapasztaltuk, hogy a kalászos területek több, mint 1/3-án (36,5%) a szalma bálázásra került, ami szervestrágyázás hiányában nagy kockázatot jelent a gazdaságosan fenntartható tápanyag-gazdálkodás szempontjából.
A hozameredmények szoros összefüggésben vannak a területen maradó szármaradványok mennyiségével. Növénykultúrától függetlenül, minél nagyobb a hozam, annál nagyobb tömegű szármaradvány kezelését kell megoldanunk és annál nagyobb mennyiségű tápanyag feltáródását várhatjuk abból. Ezért kijelenthetjük, hogy a hozamok emelkedésével egyre nagyobb figyelmet kell fordítanunk a szármaradványok kezelésére is.
A VESZÉLYES ÉVELŐ GYOMOK JELEN VANNAK
A betakarítás utáni időszakban kiemelt figyelmet kell fordítani az évelő gyomok jelenlétének nyomon követésére. Ezek a fajok több szempontból is sokkal veszélyesebb károsítók, mint magról kelő társaik. A gyomok által okozott kár a víz és tápanyagkészletek elvonásából, valamint a térparazitizmusból ered.
Mélyre hatoló gyökérzetük révén a talaj mélyebb rétegeiben található vízkészleteket is hasznosítják, így jelentősen csökkentik a kultúrnövények számára elérhető vízmennyiséget, különösen aszályos időszakokban. Emellett egyes fajok gyökérváladékai allelopátiás hatást fejtenek ki, amely gátolja a kultúrnövények csírázását és fejlődését, tovább súlyosbítva a versenyhelyzetet.
Az évelő gyomok elleni védekezés lényegesen összetettebb feladat, mint a magról kelő fajok kezelése. Sikerre akkor számíthatunk, ha az állományban végzett beavatkozások mellet a tarlókon végzett kémiai védekezést sem mulasztjuk el.
A 2025-ös vizsgálataink során a kalászosokban és a repcében is jelen vannak az évelő gyomok. Első látásra a várakozásainktól elmaradó mértékben. Ennek legvalószínűbb oka a talajok alacsony víztartalma, ami visszafogja az évelő gyomok kihajtását.
A TARLÓÁLLAPOT SZEREPE A KÖVETKEZŐ KULTÚRA SIKERÉBEN
A tarlóállapot és a tarlókezelés minősége közvetlen hatással van a következő növénykultúra indulására és a majdani eredményességére. A feltárt kép alapján a kalászosok esetében a legnagyobb kockázatot a szárelhordás magas aránya jelenti. A területek több mint 1/3-án sajnos a szalma lekerül a területekről, ami a tápanyagveszteségen és szerves anyag veszteségen túl a tarlókezelés lehetőségeit is rontja, hiszen a talajtakarást csökkenti.
Ezen túl az évelő gyomok jelenléte is folyamatos nyomon követést és figyelmet kíván a gazdálkodóktól. A sikeres védekezés érdekében nem elegendő a vegetációs időszakban történő beavatkozás – a tarlón végzett kezelések szintén hozzájárulnak a terület megfelelő kultúrállapotának fenntartásához.
Az elmúlt évek aszályos időjárása is arra sarkall, hogy a tarlókezelés során is a vízmegőrzés legyen az egyik legfontosabb szempont a technológia megválasztásánál. Ennek érdekében figyelnünk kell a megfelelő talajtakarásra és ha végzünk tarlóhántást, akkor gondoskodjunk a megfelelő lezárásról is. Ezzel egy rosszul elvégzett tarlókezeléshez képest, akár 40 mm csapadéknak megfelelő vizet tudunk a talajban megtartani, ami megfelel egy március, vagy szeptember havi átlagos csapadéknak.
Hozzászólások